Silverberg és Majipoor

Szerkesztőségvezetőnk, Pásztor Alíz írása Robert Silverberg Lord Valentine kastélya című kötetéről a Metropolis blogon olvasható.

A kötet 20% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktika boltban.

Az Avatarral hirdeti a 3D-tévét a Panasonic

A Titanic-rendező James Cameron új filmjéhez, az Avatarhoz köti 3D-s tévéinek kampányát a Panasonic.

Szerződést írt alá a Panasonic James Cameronnal, az Avatar című film rendezőjével arról, hogy 3D-s technológiát használó televíziójának reklámkampányát az amerikai rendező hamarosan mozikba kerülő filmjéhez köti – írja az MTI. „A 3D a mozikban, játékokban és számítástechnikában egyaránt el fog terjedni a jövőben. Nem csak látványról van szó, hanem magáról a valóságról, amibe akár bele is léphetnél” – nyilatkozta James Cameron egy interjúban.

Az Avatar az első olyan fontosabb hollywoodi teljes hosszában 3D-s film, amely nem animációs, hanem élőszereplős alkotás. A cég és a rendező közti szerződés hátterében az áll, hogy a háromdimenziós látványt produkáló tévék konkurenciájának harca mostanában hág a tetőfokára, és a Panasonic ezt a fegyvert vetette be ahhoz, hogy jelentősebb előnyre tegyen szert.

A Panasonic jövőre kezdi el árusítani 3D-s televízióit. A cég két főbb riválisa, a Sony és a Samsung is bemutatta már saját prototípusait, és elképzelhető, hogy 2010-ben ők is hasonló termékekkel állhatnak elő. A 3D-s televíziók használatához a nézőknek speciális szemüvegeket kell használniuk, a technológia tényleges elterjedésének valódi problémája azonban az, hogy még nagyon kevés 3D-s tartalom készül.

Forrás: Kreatív Online

Megállítható, visszatekerhető TV adást minden háztartásba! - Ismeretterjesztő nyereményjátékot indított a UPC

A digitális tévéadás hazánkban is fokozatosan felváltja az eddig megszokott analóg műsorsugárzást. Használatával olyan kiegészítő szolgáltatások érhetők el, melyek megváltoztatják a nézők tévézési igényeit, és a televíziózási szokások megújulását eredményezik. A UPC – mely élen jár az újfajta digitális televíziózás meghonosításában – úgy látja, hogy az új technológia széleskörű elterjedésének kulcsa a valóban újszerű élményt nyújtó digitális funkciók megismertetése, ezért nálunk még szokatlan, új eszközöket alkalmazó ismeretterjesztő kampányt indított és ehhez önálló website-ot (www.dvr.hu) is létrehozott.


Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a digitális tévézés széleskörű elterjedéséhez elengedhetetlen a szolgáltatás „lelkének”, a DVR – azaz a digitális videorögzítő funkciónak a minél alaposabb megismertetése. A DVR-készülékkel az élő tévéadás megállítható, visszatekerhető, több műsor egy időben is rögzíthető, a tévékészüléken gyerekzár programozható be a használó által meghatározott csatornákra, vagy akár programokra, hogy csak a legnépszerűbb előnyöket említsük.

A website látogatói mindent megtudhatnak a digitális tévézésről, könnyed, humoros formában elsajátíthatják a DVR használatát is, és olyan fortélyokra tehetnek szert, amelyek segítségével jelentős időt megtakarítva, csak a legkedvesebb televíziós programjaikra koncentrálva, valóban csak annyi időt töltenek a képernyő előtt, amennyit szeretnének.

A www.dvr.hu látogatóinak arra is módjuk lesz, hogy frissen szerzett tudásukat egy online teszt kitöltésével felmérhessék. A helyesen válaszolók között a UPC egy egyéves DVR előfizetést sorsol ki.

A játék nyerteseit 2009. november 5-én közjegyző jelenlétében sorsolják ki. Az érdeklődők a sorsolás eredményéről a www.dvr.hu weboldalán tájékozódhatnak, a nyertesekkel pedig a UPC munkatársai a megadott elérhetőségeken felveszik a kapcsolatot.

Részlet a Lakott Szigetből

A Galaktika boltban már részletet is olvashatnak Arkagyij és Borisz Sztrugackij korábban betiltott klasszikusából, a Lakott Szigetből.

A kötet 20% kedvezménnyel előrendelhető a Galaktika boltban.

Már előrendelhető a Lakott sziget!

Arkagyij és Borisz Sztrugackij klasszikusa, a Lakott sziget előrendelhető a Galaktika boltban, ahol természetesen már megtekinthetik a kötet borítóját is. A regényből – amely most először jelenik meg magyarul – nemrégiben nagy sikerű film is készült Oroszországban.

Rendelje meg most 20% kedvezménnyel a Galaktika boltban, 2392 Ft-ért!

Itt az új MetaGalaktika!

METAGALAKTIKA 11
Kazinczytól egy új reformkorig
A magyar SF krónikája

A magyar tudományos-fantasztikus irodalom évszázados múltra tekinthet vissza, de jelene sem megvetendő, amelyben egyúttal jövője is benne foglaltatik. Kilenc tanulmány próbálja most elemzés alá vetni e népszerű tematikát, amely fiatal olvasók nemzedékeivel szerettette, s szeretteti meg ma is a könyvek világát. És az eszmefuttatások mellett illusztrációkként remekbe szabott novellák, regényrészletek mutatják be a hazai SF által bejárt utat a kezdetektől napjainkig.

Szerzőink a Magyar Scifitörténeti Társaság kutatói, valamint:

Tóth Béla, Tábori Róbert, Bessenyei György, Tóth Árpád, Kosáryné Réz Lola, Kulin György, Kasztovszky Béla, Szélesi Sándor, László Zoltán, Antal József

MetaGalaktika 11 – Kazinczytól egy új reformkorig
A magyar SF krónikája
Sorozat: MetaGalaktika
Oldalszám: 196 oldal
ISBN/EAN: 9770209-993007-09003
Bruttó fogyasztói ár: 1490.- Ft

- A kötet megvásárlása a Galaktika boltban
- A MetaGalaktika számai a Galaktika boltban
- A Galaktika magazin lapszámai az Enciklopedia Galaktika oldalain

Megérkeztek az Elsőszülöttek!

Végre megjelent Arthur C. Clarke és Stephen Baxter várva várt regénye, az Időodisszeia-sorozat lezáró kötete, az Elsőszülöttek!

Az Elsőszülöttek a történelem kezdete óta szemmel tartották az emberiséget, és amikor a Föld elérte a 21. század fejlettségi szintjét, a tettek mezejére léptek. Először végrehajtották az Időtörést, és a bolygót apró darabkáiból újraalkotva kísérleti laboratóriumot hoztak létre egy párhuzamos világegyetem formájában, hogy közelebbről tanulmányozhassák a legkülönbözőbb korokból elhurcolt emberpéldányokat. Azután gigantikus napkitöréssel próbálták eltörölni civilizációnk utolsó nyomát is, de egy páratlan nemzetközi összefogásnak köszönhetően tervük nem járt sikerrel.

Most, hogy a Föld végre kezd kilábalni a napvihar okozta természeti és társadalmi zűrzavarból, mind több baljós jel utal arra, hogy az Elsőszülöttek még nem adták föl elpusztításunkra szőtt terveiket. Vajon ezúttal milyen kozmikus „végső megoldást” főztek ki galaktikus boszorkánykonyhájukban? Egy biztos csak: az emberiség túlélésének kulcsfigurája Bisesa Dutt, az egykori ENSZ-katona, aki évtizedes krioálmából ébredve hirtelen ismét az események középpontjában találja magát, élő kapcsot képezve a Föld és a párhuzamos világban új utakat járó párja, a Mir között.

Az angol és az egyetemes SF-irodalom két szupersztárjának fantáziája nem ismer határokat, aprólékosan kidolgozott Időodisszeia-ciklusuk befejezéseként egy lélegzetelállító izgalmakat tartogató akcióregényt alkottak, amely azonban a technikai csodák és a pergő cselekmény mellett fontos gondolatokkal is szolgál.

„Az Elsőszülöttek a trilógia leginkább clarke-i kötete. Emlékezetünkbe idézi azokat a klasszikus történeteket, amelyek eredetileg megszeretették velünk az SF-et”

- Locus

„A szerzők ravaszul illesztgetik össze az elképzelt jövő történelmének kirakós-darabkáit, lendülettel és nagy gonddal szőve csábító hálójukat az olvasó köré.”

- SciFi Weekly

Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Eredeti cím : Firstborn
Fordító: Sarkadi Zsuzsanna, Németh Attila
Oldalszám: 384 oldal
ISBN:9789639828254
Bruttó fogyasztói ár: 2990.- Ft

- A kötet megrendelése 2392 Ft-ért a Galaktika boltban
- A kiadó összes könyve a Galaktika boltban
- A GFK sorozat kötetei az Enciklopedia Galaktika oldalain

Üdvözöljük az első magyar csapatot!

A PI Club által meghirdetett Távoli világok: a sci-fi mestermunkái (The MSW Design Contest 2009: Far Worlds – Best of science-fiction) nemzetközi versenypályázatra beérkezett az első magyar nevezés! A győri Black Hole Team a verseny harmadik regisztrált résztvevője, az amerikai Team Prometheus és Team 13 csapatok után.

Az MSW versenypályázat lebonyolítását magyar részről a Magyar Asztronautikai Társaság és a THE Tudományos Hasznos Emberi Tehetségkutató és Tudománynépszerűsítő Program is támogatja. A nemzetközi partnerek között megtalálható többek között a Csillagászati Művészek Nemzetközi Szövetsége és a Human Synergy Project is, amely tagja a Google Lunar X-Prize Synergy Moon csapatának.

A versenypályázat részletes kiírása megjelent a Galaktika júliusi számában is, online pedig itt érhető el közvetlenül. Az Űrvilág hírportálon a MiniSpaceWorld rövid bemutatója olvasható (ld. a kapcsolódó cikkeket lent).

A szervezők várják a további nevezéseket az MSW weboldalán!

A pályázattal kapcsolatban ma este hétkor hallgathatják meg Pacher Tibor előadását, Budapesten, a Gödör melletti Paulay Ede utca 5-ben található Főnix klubban, az SFPortal Meetupon.

Itt van Silverberg, itt van újra!

Robert Silverberg pályafutásának második szakaszáról a Metropolis blogon olvashatnak (első rész itt), kiderül például, milyen álnéven írta erotikus regényeit, illetve az is, hogy hosszabb szünet után hogyan talált rá ismét az SF-re.

Olvashatnak a Majipoor-ciklus keletkezésének körülményeiről is, ennek első kötete, a Lord Valentine kastélya már kapható a Galaktika boltban, 20% kedvezménnyel.

Képek a WorldCon negyedik napjáról

Németh Attila fényképein Montreal, Jean-Pierre Laigle, Charles Stross, David G. Hartwell, Elizabeth Bear, Elisabeth Vonarburg, Nany Kress és Neil Gaiman láthatóak.

További hasonló fotók az InterGalaktika oldalain.

Negyedik nap - Exkluzív tudósítás a WorldConról

A fényképen Montreal látható, madártávlatból.

Úgy döntöttem, valamit azért csak megnézek Montrealból, és mivel tudtam, csupán minimális időm van erre, a madártávlatot választottam. Elmetróztam az olimpiai faluba, és fölvitettem magam a kilátótorony tetejébe. Ez azzal büszkélkedik, hogy a világ legferdébben épült tornya, bőven veri a pisait, és egyedül Michael Jackson versenyezhetett a dőlésszögével, persze sokkal kisebb méretekben. Innen megcsodálhattam a város körpanorámáját, majd gyorsan vissza is indultam, mert egy korábban megbeszélt találkozó várt rám.
A Kongresszusi Palotába érve újabb régi ismerős jött szembe, Jean-Pierre Laigle francia író, akivel az Euroconokon találkoztam már. Levadásztam még a közelben tébláboló Charles Strosst is, névjegyet cseréltünk, aztán már tényleg mentem a dolgomra. Sean McMullen ausztrál íróval, Jetse De Vries holland és Scott Edelman amerikai szerkesztővel ebédeltünk a közeli kínai negyed dzsungelében. Nem mondhatnám, hogy a koszttal maradéktalanul elégedett voltam, de a társaságra nem lehetett panasz. A sztorizgatás közben kiderült, hogy McMullen feketeöves harcművész, Edelmant pedig csöppet sem boldogítja a SciFi/SyFy névcsere. A délután további része magántermészetű ügyek intézésével telt, majd éppen sikerült visszaérnem a díszterem ajtónyitására, amikor elkezdett befelé áramlani a tömeg a Hugo-díjkiosztó ünnepségre. Nem is láttam a sor végét, és már azon pánikoltam, hogy csak a terem legvégében kapok helyet, amikor hirtelen ott termett mentőangyalom. Martin Wooster veterán SF-rajongó és hűséges levelezőtársam, akivel, így a második alkalom után már bátran mondhatom, hagyományosan együtt nézzük végig az ünnepséget. Gyorsan berántott maga mellé a sorba, de sajna ezzel a huszárvágással sem sikerült sokkal közelebb kerülni, már csak azért sem, mert az első kb. húsz széksort az illusztris díszvendégeknek tartják fenn. Azok mögött tágabb térség következik kameraemelvényekkel, és az egyszerű pórnép csupán ezek mögött kezdhet elhelyezkedni. Ez magyarázza a szokásosnál is gyengébb képeimet, amik nem is magukat a történéseket, csak azok kivetített képét rögzítették.
Mivel a nap folyamán kitartóan telt a fejem a náthaforrásból eredő folyadékokkal, könnyű szívvel letettem az esti bulizásról, és inkább zsebkendőhalmokkal pakoltam körül az ágyamat. Viszont a tévében találtam egy érdekesnek tűnő sorozatot, amiről eddig még nem is hallottam. A címe Defying Gravity. És naná hogy SF.
Hát, azt hiszem, ezzel érdemi mondanivalóim végére értem, innentől utazgatásom személyesebb jellegűvé válik, úgyhogy elbúcsúzom a Galaktika honlap olvasóitól, a továbbiak saját blogomon lesznek olvashatók, csakúgy, mint a Hugo-díjasok teljes listája.
Otthon találkozunk!

Hugo-díj 2009

2009-ben a legjobb regénynek járó Hugo-díjat Neil Gaiman The Graveyard Book című kötete nyerte, a legjobb novella pedig Ted Chiang Exhalation című írása lett.
Ez utóbbi novella hamarosan olvasható lesz Kétszázadik című kiadványunkban, amely már előrendelhető a Galaktika boltban.
A díjazottak teljes listája Németh Attila blogján, az irodalomkukac.blogspot.com-on olvasható.

Képek a WolrdCon harmadik napjáról

Németh Attila képein sorrendben: Gardner Dozois, Edd Vick és Connie Willis, Stanley Schmidt, Mary Robinette Kowal, Nina Munteanu, Mary A. Turzillo, John Kessel és Kij Johnson, James Morrow, Geoffrey Landis és Mary A. Turzillo.

További hasonló fotók az InterGalaktika oldalain.

Harmadik nap - Exkluzív tudósítás a WorldConról

A képen Mary Robinette Kowal látható, kezében az idén Hugo-díjra jelölt, „A gonosz robotmajom” című írását tartalmazó augusztusi Galaktikával.

Lustálkodással indítottam, mert a mindenütt jelenlevő légkondicionálók kissé kikészítettek náthailag (persze lehet, hogy egyszerűen csak sertésinfluenza). A Kongresszusi Palotába érve bóklászni kezdtem, hátha találkozom érdekes emberekkel. És miért is ne találkoztam volna? Rögtön egy csoportra lettem figyelmes, amelyben Gardner Dozois, David G. Hartwell és Mike Resnick beszélgetett. Mike eddig talán a legnagyobb SF-író, aki fogta magát, és novellát küldött nekem elbírálásra, minden előzetes megbeszélés nélkül. Beszélgettem hát kicsit velük, és képek is készültek, csak nem mindegyik igazán jól. A napi adagban tehát csak Gardnerről lesz egy, a többit meg igyekszem pótolni.
Eileen Gunn-nal randiztam igazából, mert megígérte, bemutat néhány kiadói embernek. Megpróbáltam infókat kicsikarni az amerikai helyzetről, ezúttal főleg az úgynevezett „small press”-ek szemszögéből. Sok érdekes adalékkal lettem gazdagabb, és persze újabb kontaktokkal. Mindenki ámul a mi kiadványaink színvonalán, és irigykedik, hogy nálunk még tényleg tizenkétszer jelenik meg egy évben egy havilap.
Ezután beültem két egymást követő beszélgetésre, az első az Asimov’s szerkesztési elveit taglalta, a második az Analogéit. Előbbit Sheila Williams, utóbbit Stanley Schmidt moderálta, mindketten az adott magazin szerkesztői, és érveik alátámasztására írókat is hívtak, mint pl. Nancy Kress vagy Connie Willis. Érdekes volt az ő szájukból hallani a különbségeket, azt, mennyire más megközelítéssel válogatják a novellákat.
Ellógtam vacsorázni, mert már nagyon korgott a gyomrom, de ezúttal nem hagytam legyűrni magam a fáradtságtól. Sőt a rendőröktől sem, akik időközben nagy erőkkel megszállták a metróállomást – ki tudja, miért. Na szóval, visszatértem a tetthelyre, és levadásztam még pár embert. Mary Robinette Kowal úgy örült a Galaktikának, amiben a novellája megjelent, mint egy kisiskolás. A karakteralkotás rejtelmeiről szóló előadás után John Kessellel beszélgettem kicsit, majd a dialógusírást tanító panelre ültem be. Nagyon jó volt a hangulat, csak James Morrow-t lomboztam le utána kicsit (részletek a saját blogomon). Elégedetten ünneprontó tevékenységemmel, benéztem egy szavalókörbe, ahol újabb ismerősökkel futottam össze: Geoffrey Landisszel és Mary Turzillóval. Velük az idei Euroconon találkoztam először, úgyhogy örömmel borultunk egymás nyakába. Ennyi fért ebbe a napba, és már megint majdnem éjfél (otthon reggel hat).

A WorldCon második napja képekben

A képeken sorrendben Jean-Claude Dunyach, Alain Le Bussy, Robert Silverberg, Jonathan Strahan és Ellen Datlow, Nancy Kress, Guy Gavriel Kay, James Alan Gardner, Steve Boyett és Kij Johnson, Wen Spencer, Elizabeth Bear, Jay Lake, John Scalzi, Mary Robinette Kowal, valamint Eileen Gunn láthatóak.

További hasonló fotók a(z) InterGalaktika oldalain.

Második nap - Exkluzív tudósítás a WorldConról

Kezdésként bóklásztam kicsit a városban, és azt kell mondjam, kicsit lelakott a környék. Pedig nem valami külvárosi negyed ez, hanem a centrum. Gondolhatnék persze a hetedik-nyolcadik kerület omladozó háztömbjeire is otthon, de egy a lényeg: itt sem tűnik felhőtlenebbnek az élet. Sok a hajléktalan, ami akkor jelentkezik legélesebb kontrasztként, amikor meglátom tömegekben hömpölyögni az USA-ból érkezett vendégeket. Főleg az egyszerű rajongók közt rengeteg a két lábon járó (vagy arra is képtelen) zsírpárna, akikkel valóságos túlélőtúrává változik egy egyszerű liftutazás is.
No de vissza az élet napos oldalára, elvégre nem szociográfiai jelentést készítek. Második napom a rendezvényen véget érni nem akaró ebédszünettel kezdődött. Az első, akivel összefutottam, Jean-Claude Dunyach volt, beültünk vele beszélgetni az egyik étterembe. Kifaggattam terveiről, és elújságoltam, hogy most már tényleg hamarosan megjelenik nálunk a következő könyve. Úgy félóra múlva neki mennie kellett, rám viszont lecsapott Alain Le Bussy és egy asztaltársaságnyi francia-belga-kanadai. Egyikükről kiderült, hogy a francia Galaxies magazin főszerkesztője, és szeretne interjút készíteni velem. Ezen két okból is meglepődtem. Egyrészt tán két éve sincs, hogy ugyanők meginterjúvoltak, másrészt az sem jelent meg, mivel a magazin állítólag megszűnt. Kiderült, hogy tényleg, de nemrég újraindultak, és az interjúm valóban ott figyel a főszerkesztő gépén. Abban maradtunk, hogy csak aktualizáljuk kicsit. (Remélem, nem franciául küldi vissza, mert akkor bajban leszek.) Szóval eldiskuráltunk, és most már én álltam föl, hogy mennem kell. Még félútig sem jutottam azonban az étterem kijárata felé, amikor szembejött Ellen Datlow szerkesztő, és megkérdezte, miért nem ebédelek velük. Rezignáltan azt mondtam, miért is ne, úgyhogy letelepedtem egy harmadik asztalhoz vele és Jonathan Strahannel, egy másik antológiaszerkesztővel. Ezek az emberek olyanok, mint a vadnyugati fejvadászok, nem egy kiadóhoz kötődnek, hanem függetlenül dolgoznak, ötleteket, terveket vetnek fel a nagy kiadóknak, és ha valamelyik ráharap, akkor jó pénzért összehoznak nekik egy kötetet. Ezek az ötletek kb. úgy néznek ki, hogy: „mit szólnátok egy olyan antológiához, aminek elbeszélései nem egyszerű vámpírtörténetek, hanem mind a Fehér Házhoz kötődik, és minimum egy ismert miniszter is szerepel benne; garantálom hozzá Stephen Kinget, Stephenie Meyert és mondjuk egy soha még nyomtatásban meg nem jelent William Goldingot”. Jó a pénz, de tömérdek a vele járó munka és a stressz is. A legnagyobb név ebben a szakmában Martin H. Greenberg, a tematikus antológiák királya.
De vissza az ebédhez! Épp végeztünk, amikor megjelent Robert Silverberg, és invitálásunkra letelepedett közénk. Nem jártunk rosszul (én semmiképp), mert olyan sztorizásba kezdett, hogy hamarosan egymás hasát fogtuk a nevetéstől. Nagy arc az öreg, de még pedálozhat egy darabig, mire elfelejtem neki, hogy Budapesten jártakor annyit sem akart mondani nekünk: „bakfitty”.
Keringtem egyet az árusok csarnokában, váltottam pár szót Pat Cadigannel, Nalo Hopkinsonnal, Nancy Kress-szel, Connie Willisszel és Guy Gavriel Kayjel. Vettem egy antológiát tele kanadai novellákkal, elbeszélgettem hozzáértőbb emberekkel a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen francia-kanadai SF-ről, aztán beültem egy felolvasásra és egy előadásra az új szerzőknek osztott Campbell-díj történetéről. Végül megbeszéltem egy másnapi randevút Eileen Gunn-nal, és visszamentem a szállodába, hogy kipakoljam szerzeményeimet a vállamat addigra már igencsak húzó táskából. Egy parti még be volt tervezve, de az ágyat meglátva egyszeriben lecsapott rám a „jetlag”, és mire legközelebb föleszméltem, éjjel egyet mutatott az óra (vagyis otthon reggel hetet).

A WorldCon első napja, képekben

A képeken - többek között - Jetse de Vries (3. kép), Robert J. Sawyer (4., 6. és 7. kép), Cory Doctorow (5. kép), Michael Swanwick (8. kép), Walter Jon Williams (9. kép), Robert Charles Wilson (10. és 11. kép) és Ellen Datlow (10. kép) láthatóak.

További hasonló fotók az InterGalaktika oldalain.

Első nap - Exkluzív tudósítás a WorldConról

A képen Németh Attila és Cory Doctorow, a Little Brother című, idén Hugo-díjra jelölt regény írója.

Hol is hagytam abba? Ja, igen: Montrealba érve szép idő fogadott, bár hála az égnek, valamivel hűvösebb, mint az otthoni volt. A szállodához érve szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy beférek ugyan a szobámba a csomagokkal együtt, de ha még valakit be szeretnék invitálni, előbb nekem kéne kimennem. Egyszóval szűkös, de a magamfajta igénytelen férfiembernek így is megfelel. Szerda este még maradt időm regisztrálni a Worldconra, no meg vacsora után nézni. A kis híján MetaGalaktika méretű programfüzetben kiválogattam, másnap milyen előadásokra és beszélgetésekre lennék kíváncsi (nem volt egyszerű, mert reggel 9 és este 10 között folyamatosan 8-10 párhuzamos esemény zajlik), aztán kidőltem.

Reggel szokásom szerint elgondolkoztam, vajon melyik kontinensről eredhet az olcsóbb szállodákban felszolgált „kontinentális” reggeli, ami croissant-ból és dzsemből áll (mivel a kávéhoz tejet is kínáltak, valószínűleg Mú földjéről származik). A szemem tehát úgy kopogott, mint a vak ember fehér botja a kövezeten, de eszembe jutott, hogy biztos ebben a távoli országban is vannak élelmiszerüzletek. Nem kellett csalódnom.
A Worldcon helyszínéül szolgáló hipermodern konferenciaközpontba érve merész terv született meg az agyamban. Varázsgombával a nyelvem alatt, némileg módosult tudatállapotban beültem egy francia előadásra. Ha még nem mondtam volna, a rendezvényt Quebec tartomány legnagyobb városában, francia Kanada szívében tartják. Az ember dolgát időnként megnehezíti, ha angolul beszél, úgyhogy igyekszem időről időre beleszőni mondataimba azt a három-négy francia szót, amit ismerek.
Na szóval, a francia előadáson az új űroperáról beszélgettek, többek közt Jean-Claude Dunyach, Yves Meynard és David G. Hartwell. Amikor egy idő után döbbenten észrevettem, hogy kezdem érteni, amit mondanak, rájöttem, csak Hartwell vette át a szót, angolul.
A következő programpont egy kerekasztal volt a fordítás nehézségeiről, immár általam is érthető nyelven. Ennek végén odamentem az egyik beszélgetőhöz, régi ismerősömhöz, Jetse de Vrieshez, aki holland létére egy darabig az angol Interzone magazin szerkesztőjeként dolgozott, most pedig antológiákat állít össze a Games Workshop által indított SF-kiadó számára. Egy sör-bor mellett leültünk megbeszélni a világ dolgait, és itt elkezdett szétcsúszni addig tökéletesen megszervezettnek tűnő napom. Összefutottunk ugyanis Scott Edelmannel, a scifi.com (bocsánat, már syfy.com) szerkesztőjével, találkozókat, ebédeket, vacsorákat, bulikat meg efféléket egyeztettünk, és egyszer csak ott találtam magam a nagy kiállító- és árusítócsarnokban a pólók, ékszerek, űrhajómodellek, no meg persze könyvek között. Gondoltam, lefényképezgetem a szembejövőket. Az első áldozatom Michael Swanwick lett, aki nemrég azon kesergett, hogy egy médiatalálkozón senki sem ismerte a nevét. Megnyugtattam, mi itt ismerjük. Aztán Cory Doctorow-ba és Charles Strossba botlottam, előbbi elkommunizálta egy Galaktikámat, bár figyelmeztettem, hogy magyarul van. Azt felelte, nem baj, járt már egyszer Magyarországon, az összes „köszönöm”-öt és „jó napot”-ot érteni fogja benne. Én meg arra kapacitáltam, ha már úgyis ki akarjuk adni a könyveit, jöjjön egyszer vissza hozzánk. Közös fotónkat egy szemüveges medve készítette, akit, mint kiderült, Peter Halasznak hívnak. Ő helybéliként (torontói) a szervezésben működik közre, és még egy könyves standon is árusít. Azonmód meghívott a torontói SF-klub keddi összejövetelére, közölve, hogy én leszek a díszvendég. Ezt némi kétkedéssel fogadtam, hiszen az egyszerű tagok között olyanok foglalnak majd helyet, mint Robert Charles Wilson vagy Robert J. Sawyer.
Lencsevégre kaptam még Walter Jon Williamset, találkoztam néhány euroconos ismerőssel, aztán Ellen Datlow-val futottam össze, a neves amerikai szerkesztővel. Beszélgetésünket Rob és Bob érkezése szakította félbe. Természetesen nem Bob és Bobek kanadai változatáról van szó, hanem a fent említett Wilson és Sawyer urakról. Ők se szó, se beszéd, magukkal ragadtak egy kaotikus kínai vacsorára, majd onnan az amerikai Tor kiadó partijára egy elegáns szálloda legfölső, 28. emeletére. Tizenegykor kaptam észbe, hogy otthon már hajnali öt van, úgyhogy a távozás hímes mezejére léptem. Nem is tudom, van-e értelme bármit előre terveznem a második napra…

Az első képek Montrealból, a WorldConról

További hasonló fotók az InterGalaktika oldalain.

Az augusztusi Galaktika tartalmából

Úton - Exkluzív tudósítás a WorldConról

A mai napon veszi kezdetét a világ egyik legnagyobb non-profit rendezvénye, a World Science Fiction Society (WFSF), röviden a WorldCon.

A fantasy és sci-fi zsáner legjobb művei versenghetnek itt a díjakért. Két rangosabb díjat is kiosztanak: a Hugo-díjat és a fiatal íróknak a Campbell-díjat. Idén Kanadában rendezik meg, tehát most Montreal, jövőre pedig Melbourne, vagyis Ausztrália ad otthont az eseménynek (majd szeptemberben). Németh Attila, irodalmi szerkesztőnk közvetít számunkra, az eseményről, de elsőként lássuk a híres Keruac regényről címet kapott bejegyzését az odaút nehézségeiről és izgalmairól:

Úton

Mintha csak tudta volna, hogy fél öt után ki kell vonulnom a kapuba, három óra körül esni kezdett. Ettől eltekintve eseménytelenül telt a reptérre vezető út. Kint aztán meglepetés várt: annyian álltak sorba a müncheni járat pultjaihoz, hogy megfordult a fejemben, hátha erre a rövidke, egyórás útra is már Jumbo Jettel visznek minket. A másik alternatíva az volt, hogy minden helyet kétszer adtak el, és egymás ölébe fogunk ülni. Már épp keresni kezdtem volna az alkalmas párt erre a feladatra (gondosan távol tartva magam testes amerikai turisták népes csoportjától), amikor megnyugtattak: két járat is indul, mindenki föl fog férni.
A megnyugvás annyira elhatalmasodott rajtam, hogy felszállás után azonmód el is bóbiskoltam. Álmomból a széles mozdulatokkal operáló (nem úgy!) légikísérő pasas ébresztett föl, aki szendviccsel kínált. A csomagoláson a licsi dicsi-retét zengték színesben, és nekem hirtelen borsódzni kezdett a hátam: mit keres ez az általam nem igazán kedvelt ázsiai gyümölcs két szelet kenyér között? Szerencsére kiderült, hogy egyszerű sajtos szendvicsről van szó, a csomagolás a tartalomtól független kultúrmissziót teljesít.
Álomkóromnak köszönhetően (az éjszakát csomagolással töltöttem ugyanis, nem aludtam szemhunyásnyit sem) a leszállás sem gyakorolt rám káros hatást, sikerült ezúttal nem fél-süketen végigcsinálni az átszállást egy vadidegen reptéren.
Beütött azonban a „ne nevess korán”-effektus. Münchenben közölték velem, hogy a montreali gépet kicsit túlfoglalták (min. 25 hellyel!!!), így csak reménykedhetek benne, hogy föl fogok férni rá. A helyzet végül megoldódott, de hátravolt még röpke nyolcórányi repülés egy Airbusnak csúfolt zsúfolt (de költői!) szardíniásdobozban. Na jó, mielőtt bárki pánikba esne, ezeket a sorokat Kanadából írom, tehát szerencsésen megérkeztem. A folytatás – immár képekkel – holnaptól olvasható itt és az irodalomkukac.blogspot.com blogon. Figyelem, a két helyen különböző tartalmakkal!

Képregények a Galaktika boltban!

Mától képregényeket is vásárolhat a Galaktika boltban, Korcsmáros Pál népszerű Rejtő-képregényeitől a Batman képregényeken át a japán mangáig igen széles kínálatból vásárolhatnak a szokásos 20%-os kedvezménnyel.

Látogasson el most a Galaktika boltba!

Galaktikacaj

- Apa, az ufók a barátaink vagy az ellenségeink?
- Miért kérded, kisfiam?
- Mert az előbb az udvaron leszállt egy csészealj és elvitték a nagymamát...
- A barátaink.

Megjelent az augusztusi Galaktika!

Az augusztusi Galaktikában új, folytatásos kisregény indul, Kasztovszky Bélától „A következő szint”, amelyben az emberiség követeket indít útnak egy távoli csillaghalmaz felé. Vajon mire ébrednek a hibernált küldöttek háromezer év elteltével?
A hónap központi témája a holográfia. Ehhez kapcsolódik Vittorio Catani „Családom” című novellája, amely az olasz családmodell lehetséges jövőbeli alakulását vázolja fel. James P. Hogantől a „Csavarosság” az időgép feltalálásával járó bonyodalmakat írja le rendkívül élvezetes stílusban. Szintén az időgép teszi lehetővé, hogy Lovas Lajos „Nagyarcúak” című novellájának jövőbeli régészei bekukkanthassanak egy filmforgatásra, s a látottakból bizonyos következtetéseket vonjanak le… Mary Robinette Kowal „A gonosz robotmajom”-jában egy mutáns csimpánz hobbijáról mesél, míg Cordwainer Smith novellájában, az „Angerhelm”-ben egy napon furcsa üzenettel tér vissza a Földre egy kommunikációs műhold.
A havi retro Brian W. Aldiss „Az arénában” című novellája, amely az emberi találékonyság és a szerelem mindent leküzdő hatalmára épül.
Ezek mellett olvashatunk még a lapban a steampunk-filmekről, a virtuális szexről, az „okos” konyháról, s egy limitált szériás mobiltelefonról is. Dettó című regénye kapcsán az ötven fölött is rendkívül fiatalos David Brinnel készült interjú is található a magazinban.
A Galaktika 233. számát keresse az újságárusoknál, vagy vásárolja meg most a Galaktika boltban!

Jelentős magyar K+F eredmények az űrkutatásban

A miskolci Admatis Kft. – különböző, kutatás-fejlesztési pályázati lehetőségeknek köszönhetően – két jelentős európai űrkísérletben is részt vehet. Ez nem csak azért komoly eredmény, mert az űr mikrogravitációs körülményei egészen egyedülálló lehetőséget biztosítanak ipari fejlesztésekhez kapcsolódó kutatásokhoz, hanem azért is, mert a pályázatokon való sikeres szereplés egyben a kutatás európai szinten is kiemelkedő színvonalára is garanciát jelent. A programok részleteiről 2009. augusztus 5-én Dr. Csopaki Gyula, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke, Dr. Both Előd, az NKTH felügyelete alatt működő Magyar Űrkutatási Iroda vezetője, Dr. Bárczy Pál, az Admatis Kft. igazgatója, az egyik nyertes projekt gazdája, valamint Neil Melville, Európai Űrügynökség (ESA) képviselője tartott sajtótájékoztatót az NKTH épületében.

A magyar űrkutatás legfontosabb nemzetközi partnere az Európai Űrügynökség (ESA), a szervezetnek hazánk (2003 óta) ún „európai együttműködő állama”: az ESA PECS (Programme for European Cooperating States) programját évi 2 millió euróval támogatja. Ennek az összegnek összesen 93%-át hazai kutatóhelyek pályázhatják meg, kutatás-fejlesztési projektek finanszírozására. A programban való részvétel azt garantálja, hogy a nyertes projektek – lévén, hogy megfelelnek a PECS elvárásainak – valóban nemzetközi szinten is színvonalas kutatási eredmények megvalósítására irányuljanak. A program keretében 33 projekt már sikerrel lezárult, jelenleg 26 projekt fut, ezek egyike a sajtótájékoztatón is bemutatott, FOCUS kísérlet megvalósítása.

A FOCUS projekt célja az Admatis Kft. által jelenleg is fejlesztett fémhabok gyártási technológiájának tökéletesítése. A fémhabok potenciális alkalmazási területei sokrétűek lehetnek, mert nagy a mechanikai szilárdságuk, ugyanakkor könnyűek, az elektromos áramot ugyanolyan jól vezetik, mint a fémek. Mivel éghetetlenek, ezért magas üzemi hőmérsékletű helyeken is kiválóan alkalmasak lehetnek szigetelőanyagként. Bár várható jelentőségük rendkívül nagy lehet, megfelelő gyártási technológiát még senkinek sem sikerült kidolgoznia. Így a sikeres kutatások valóban egy világszínvonalú kutatási eredmény megvalósulásához vezethetnek.

A Nemzetközi Úrállomáson a fémhabok súlytalanságban való viselkedését vizsgálják majd – az elért eredmények a földi technológia kidolgozásban is komoly segítséget jelentenek a jövőben. A berendezés utolsó tesztjeit 2009. augusztus 4–5-én Dunaújvárosban végzik. Ha ezek a tesztek is sikeresek, a kísérletet a tervek szerint 2009 decemberében viszik fel a Nemzetközi Űrállomásra. A projekt finanszírozásának két része van. A kísérleti berendezés megépítésének finanszírozását teljesen egészében a PECS program állja; a világűrbe juttatás költségének 50%-át az EU az ESA által még az Európai Unió 6. K+F Keretprogramban elnyert támogatásból biztosítja, a másik 50%-ot ugyancsak a PECS programból biztosítja az NKTH.

A FOCUS kísérlet világűrbe jutása mellett további jelentős magyar siker, hogy az ESA hozzájárult ahhoz, hogy a berendezés űr-kvalifikációjához szükséges utolsó teszteket Magyarországon (Dunaújvárosi Főiskola) végezzék, az ESA által kiküldött szakemberek felügyelete mellett. Jelenlétük a szakmai garancia arra, hogy a tesztet az ESA a saját laboratóriumában végzett vizsgálatokkal egyenértékűnek fogadja el.

A hazai K+F másik fontos eredménye, hogy az Admatis Kft. – Magyarországról elsőként – lehetőséget kapott arra is, hogy az EU–ESA közös GMES programjában beszállítóként részt vegyen a program Sentinel–2 műholdjának építésében.

Az EU és az ESA két legjelentősebb közös programja (ún. zászlóshajó programok) a Galileo navigációs műholdrendszer és a műholdas távérzékelés eredményeit elsősorban a környezetvédelem és a biztonság területén hasznosító GMES (global monitoring for environment and security) program. Utóbbinak az űrszegmensét alkotják a Sentinel műholdcsalád tagjai. A Sentinel műholdak megépítésére az ESA ad megbízást a fővállalkozónak; mivel azonban a program finanszírozását részben az EU biztosítja a 7. K+F Keretprogramból, ezért a műholdak építésében való részvételre nem csak az ESA tagállamok vállalatai vehetnek részt. Egy ilyen pályázat keretében nyerte el az Admatis Kft. a jogot, hogy Európa legnagyobb repülő- és űripari óriáscége, az EADS beszállítójaként részt vegyen a Sentinel–2 műhold építésében.

A sajtótájékoztató témájához kapcsolódó háttéranyagok az NKTH honlapjáról (http://www.nkth.gov.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/sajtotajekoztato-admatis) letölthetők.

Forrás: Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

Tovább bővül a Galaktika Könyvbazár!

Újabb kötetekkel bővült a Galaktika bolt könyvbazárjának kínálata, kapható Frederik Pohl hícsí-sorozatának harmadik kötete, a Találkozás a hícsíkkel, F. Tóth Benedek novelláskötete, a Mellékhatás, H. G. Wells klasszikusa, a Világok harca, valamint további izgalmas könyvek.

Látogasson el a Könyvbazárba!