Galaktika.hu

Űrprogramok börzéje - ki, mit, hogyan?

2012-01-30T09:07:00.003+01:00

Az űrkutatásban senki nem tervez rövid távra. A nagy projektek ütemterve gyakran évtizedeket ölel fel, és sokszor így sem sikerül tartani a céldátumokat. Bár az űrkorszak aranykora kétségkívül véget értnek tűnik, könnyen lehet, hogy még csak most következik: a kutatások, az űreszközök fejlesztése és a kísérleti eljárások továbbra is zajlanak. Az űrversenyben Kína és az Egyesült Államok fej-fej mellett halad; előbbi a mennyiséget, utóbbi a minőséget helyezi előtérbe. Európa és Oroszország részvétele a gigászok csatájában egyelőre legfeljebb jelképesnek mondható.

Az időhajók már előrendelhető!

Kína a közelmúltban hozta nyilvánosságra az űrkutatásra vonatkozó terveit. Az ötéves ütemterv szerint javítanának a gyártókapacitásukon, felgyorsítanák a kutatások ütemét, és új technológiákat dolgoznának ki. Az űrkutatásra és az egyéb űrprogramokra egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek. Hosszabb távú céljaik közt szerepel az emberi űrrepülés, a holdkutatás, a nagyfelbontású Föld-figyelő rendszer kiépítése, valamint a navigációs- és helymeghatározó rendszerek bővítése. Nemcsak az űrbeli infrastruktúrájukat kívánják fejleszteni: az újgenerációs kilövőszerkezetek fejlesztésére is komoly erőforrásokat fordítanak.

A tervek szerint a Long March rakétacsaládnak a jövőben háromféle variánsát is elkészítenék. A Long March-5 előnye, hogy szennyezésmentes, nem mérgező hajtóanyagot használna, és elképesztő szállítókapacitással rendelkezne: 25 tonnát tud az űrbe juttatni, illetve 14 tonnát napszinkron pályára állítani. A Long March-6 nagysebességű rakéta, ami 1 tonnát tud 700 kilométeres magasságba juttatni; nagyon hasonló a Long March-7-hez, csak annak nagyobb - 5,5 tonna - a teherbíró kapacitása. A két utóbbi rakéta egyaránt képes a napszinkron pályán történő mozgásra.

A mindent figyelő szem

Geostacionárius pálya (a világos pötty a földi megfigyelő) Fotó: wikipedia.org

Kína űrprojektjének aktivitása leginkább a felbocsátott műholdak számán mérhető - ezen a téren tavaly még az Egyesült Államokat is lekörözték. A jövőben nem kívánnak mérsékelni a tempón. Beindítják az újgenerációs geostacinárius (GEO) műholdakat, a sztereó térképészeti műholdakat, illetve az elektromágneses térképezésre alkalmas szateliteket is. A különböző rendszerek együttműködésével egy, a Földet 24 órában figyelő rendszer megalkotása a céljuk, amit tudományos és technikai projektek során szeretnének hasznosítani.

A kommunikációs műholdak tévé- és rádióműsorok sugárzására, illetve adatátvitelre lesznek alkalmasak, a nagy kapacitású GEO szatelitek pedig a mobilkommunikáció és a távközlés területén teljesítenek majd szolgálatot. Az űrbeli navigációs rendszer kiépítése háromlépcsős projekt, de egyes régiókban már most is működik - igaz, egyelőre csupán kísérleti jelleggel. A tervek szerint Kína saját helymeghatározó és navigációs rendszere, ha csak regionális szinten is, de még 2012 vége előtt működőképes lesz. A komplett navigációs rendszer kiépítésére 2020 végéig várni kell, de addigra öt GEO műhold és harminc másik szatelit is csatlakozni fog hozzá.

A műholdakat a tudományos kutatásban is egyre nagyobb arányban hasznosítják. A Hard X-ray Modulation Telescope (HXMT) és a Shinjian-9 technológiára épülő tesztműholdak, illetve a Földre visszatérő műholdak - többek között - a kvantumcsend és a sötét anyag vizsgálatában fogják segíteni a kutatókat.

Az emberi tényező

A műhold- és rakétaprojektek nem szorítják háttérbe az emberi űrutazást sem. Kína eltökéltnek mutatkozik abban, hogy embert küldjön a Holdra, éppen ezért is tervezik a Shenzhou-9 és a Shenzhou-10 űrhajók mielőbbi pályára állítását. Ezek az űrhajók - több, személyzet nélküli modellhez hasonlóan - a Tiangong-1 űrállomáshoz való csatlakozást is gyakorolni fogják; ezeknek a manővereknek a holdraszállás során is sorsdöntő szerepe lehet.

A kínai kormány űrlaboratóriumokat, illetve az ellátásukra alkalmas űrjárművek beindítását is tervezi. Mivel a Tiangong-1 egyelőre csupán kísérleti űrállomásként működik, a kínai kormány a létfenntartó berendezések kiépítését, és a középtávú tartózkodást biztosító technológia fejlesztését is célul tűzte ki.

A kínaiak ugyancsak felismerték az űrszemét jelentette kockázatot. A kozmikus hulladék megbéníthatja a műholdas kommunikációt, illetve az űrben tartózkodók számára is komoly veszélyt jelenthet. Kína emiatt igyekszik minimalizálni az ebből fakadó veszély mértékét. A hajóikat egy újonnan kifejlesztett, az űrszemét figyelésére alkalmas technológiával szerelik fel, ami még a becsapódás előtt vészjelzést ad.

Mennyiség a minőség felett

Ahogy azt korábban is megírtuk, Kínának minden esélye megvan arra, hogy az űrversenyben lekörözze az Egyesült Államokat. A nyilvánosságra hozott projektek azonban inkább a számosságukat tekintve jelenthetnek fölényt. Több elemző szerint Kína alacsony költségvetésű projekteket futtat, az általuk használt technológia pedig elmaradott; ezt pedig az sem kompenzálja, hogy a fellőtt műholdak számát tekintve képesek megelőzni a világ első számú szuperhatalmát.

Hold volt, hold nem volt

Az amerikaiak év elején pályára állították a GRAIL szateliteket, amelyek márciusban kezdik meg a Hold gravitációs mezejének feltérképezését. A kapott adatokból a kutatók a felszín alatti tevékenységre következtethetnek; a jelenleg rendelkezésre álló információk arról tanúskodnak, hogy a Földnek valaha lehetett egy másik holdja is.

Képek a GRAIL misszióról

Marsbéli krónikák

A NASA projektjeinek sorsát nagy mértékben befolyásolja az űrprogram finanszírozása. A Hubble leváltására tervezett James Webb űrteleszkóp sorsa például kérdéses, mert már most is jóval többe kerül a tervezettnél. A költségvetés ugyancsak befolyásolhatja a jövőbeli Mars-missziók sorsát is. Az Európai Űrügynökséggel (ESA) aláírt szerződés értelmében az amerikaiaknak két közös küldetésük is lesz a Marsra (2016-ban, illetve 2018-ban), de finanszírozási problémái támadnak, az meghiúsíthatja mindkét missziót. Ebben az esetben az ESA az oroszokhoz is fordulhatna, de az ő Mars-kutatásra irányuló terveik eddig kudarcba fulladtak - elég csak a Phobosz-Grunt fiaskójára gondolni.

Komoly projektnek ígérkezik a Mars Science Laboratory beindítása. A Mars felszínére ledobott kis laboratórium valójában egy egytonnás holdjáró, ami a víz és az élet jeleit keresné a vörös bolygón. A dolog pikantériáját a leszállás adja, ugyanis egy ufószerű űrjárműről engednék le a felszínre a hatkerekű laboratóriumot. Ugyancsak nagy reményeket fűznek a Mars-járó Opportunityhez, illetve a MESSENGER űrjárműhöz is. Előbbi a Mars alapos vizsgálatára alkalmas, utóbbi pedig a Merkúr körüli pályán fényképezné a bolygó sarkvidéki területeit. A NASA szakemberei ugyanis abban reménykednek, hogy a kráterek mélyén esetleg jeget találhatnak.

Jó mulatság, férfimunka

A március 16-án induló Nuclear Spectroscopic Telescope Array (NuSTAR) feladata a szupermasszív fekete lyukak, illetve az elemi részecskék tanulmányozása lesz. A Wolter típusú visszaverő optika nagy energiájú röntgensugarakat fog szkennelni az éjszakai égbolton. (A korábban beüzemelt Chandra teleszkóp is hasonló eszköz.) A kapott eredmények segíteni fogják az űrkutatók munkáját, mivel sok kérdésre választ adhatnak a szupernóva-maradványokról, a fekete lyukakról, illetve a közel fénysebességgel haladó szubatomi részecskékről.

A Radiation Belt Storm Probes küldetés során a Földet érő besugárzást fogják tanulmányozni, az Interface Region Imaging Spectrograph (IRIS) feladata pedig a napszél és a napkorona vizsgálata lesz. A Discovery Class Program a jövő bolygófelderítéseire irányul. Bár komoly tudományos jelentőségük is lehet, ezek viszonylag kis költségvetésű küldetések. Nem csoda, hogy a NASA hármat is tervez belőlük – igaz, ezek legkorábban 2016-ban indulhatnak.

A Geophysical Monitoring Station (GEMS) a Mars-kutatásra irányul: a bolygófelszínre dobott szeizmométerrel a planéta struktúráját lehetne vizsgálni. Hasonló jellegű a Titan Mare Explorer (TiME) is - ebben az esetben a Szaturnusz holdjára dobnának egy csónakot, hogy a képlékeny bolygófelszín összetételét vizsgálják. A felszíni vizsgálatok a jelek szerint igencsak izgatják a NASA fantáziáját; erre a Comet Hopper nevű eszköz a legjobb bizonyíték. A modul ugyanis egy üstökös felszínén pattogna, azt vizsgálva, hogy az égitest állaga miként változik, amint egyre közelebb ér a Naphoz.

Szabad kezdeményezések hálózata

Érdemes megemlíteni, hogy a civil űrhajózás szintén jelentős lökést adhat az amerikai űrkutatásnak, függetlenül attól, hogy a jelenlegi kezdeményezések még csak gyerekcipőben járnak. Emblematikus pillanat lesz február hetedike: a Dragon űrkapszula ezen a napon fog csatlakozni a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ez önmagában nem számítana jelentős eseménynek, viszont ez az első alkalom, hogy egy privát cég vállalkozik arra, hogy szállítmányt juttasson el az űrállomás legénységének. Ha a kalifornai SpaceX projektje sikerrel jár, az a NASA számára is örvendetes esemény lehet, mivel a magánvállalatok potenciáljából ők is hasznot húzhatnának, és nem kéne a dollármilliókat fizetni a Szojuz helybérletéért.

Európa csendes

A kínai és amerikai űrprogramnál kevésbé mozgalmas ütemtervvel büszkélkedhet az Európai Űrügynökség (ESA). A Vega első indítása mindenképpen ide tartozik; ez lesz az első bemutatkozása az első generációs európai hordozórakétáknak, melyek közül a Vega a legkisebb. A február 9-én esedékes kilövés helyszíne a Guayana Űrközpont lesz.

A Swarm-misszió európai kezdeményezés. A három műhold együttműködésével végzett kísérlet során a Föld mágneses mezejét és hőmérsékletét fogják vizsgálni. A bolygó geofizikai felépítésének és klímájának vizsgálata több szempontból is fontos eredményeket szülhet. A Swarm-rendszer műholdjai 400-550 kilométeres magasságból fogják vizsgálni a Földet, miközben nagy pontosságú méréseket végeznek a mágneses mező erejéről.

Szintén említésre méltó az Ariane-5 következő küldetése; a hordozórakéta fogja az űrbe juttatni azt az ATV-3 modult, ami a Nemzetközi Űrállomás személyzetének ellátásáért felelős. A hét tonnás szállítóeszköz ételt, vizet, nyersanyagokat és felszerelést szállít az ISS-re, miközben három tonnányi üzemanyagot éget el. A sokoldalú jármű fejlett eszköznek számít, az automatikus manőverezés segítségével még az űrszemét elkerülésére is képes. Európa az ATV-3 fellövésével kíván hozzájárulni a Nemzetközi Űrállomás működtetéséhez.

A Galileo-műholdak tesztelése véget ért, a szatellitek azóta pályára álltak. Az európai navigációs és helymeghatározó rendszer kiépítésére az Európai Unió hétmilliárd eurót szán; a kezdeményezéshez nagy reményeket fűznek. A jelenleg üzemben négy műholdhoz augusztus-szeptember körül csatlakozhat az új műholdpár; a hat szatelit és a földfelszíni hálózat együttese teszi teljessé az eredeti koncepciót.

Oroszországból szeretettel

Európához hasonlóan Oroszország sem fordít túl sok figyelmet az innovációra. A hidegháborús nyomás már nem fenyegeti az egykori pionírt, így megteheti, hogy a 2012-es űrprogramja jóformán semmi másból ne álljon, mint más országok műholdjainak világűrbe juttatásából. Úgy tűnik, Oroszország beéri azzal, hogy űrtaxisként segíti az egész világot: Az űrbe juttatott műholdak száma az ütemterv szerint 2012-ben a negyvenet is meghaladhatja, de ezen kívül csak néhány, az ISS-re induló szállítmány célba juttatását, valamint az amerikai űrturisták dollármilliókkal honorált fuvarjait vállalja magára.

index.hu/tudomány nyomán

Az eddigi legrészletesebb totál-fotó a Földről

2012-01-27T09:27:00.003+01:00

Még a felhők árnyékai is láthatók azon a képen, amelyet a NASA most közölt bolygónkról. A rendkívül részletes felvétel szabadon letölthető, és nagy felbontása révén számtalan látnivalót lehet megkeresni rajta.

Természetesen a NASA otthonának területe, Észak- és Közép-Amerika látható a mellékelt felvételen, amelyet egy nemrég felbocsátott műhold rögzített. A kép érdekessége, hogy bár a Föld egész korongját mutatja, mégis igen részletgazdag. A kép online elérhető, legnagyobb változatának mérete 8000x8000 pixel, amely 17,2 Mbyte helyet foglal, és erről az oldalról tölthető le. Az alábbi képsorozat segítségével azt mutatjuk be, hogy milyen részletek figyelhetőek meg egyre nagyobb nagyítással a Kaliforniai-félszigetnél.

A Föld képe 2012. január 4-én. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA/NOAA/GSFC/Suomi NPP/VIIRS/Norman Kuring)

A felvételt a Soumi NPP jelű műhold készítette. Az űreszköz üzemelésének célja, hogy felvételei segítségével pontosítsák az időjárás előrejelzését, emellett az adatok segítsenek az éghajlatváltozás folyamatának és következményeinek jobb megértésében. Ez az első műhold a NASA új Föld-monitorozó flottájában, amelynek tagjai egyszerre vizsgálják majd az éghajlat hosszú időskálájú változásával kapcsolatos jelenségeket és az atmoszféra pillanatnyi állapotát.

Észak-Amerika alacsony szélességű vidéke. A kép közepén közel kelet-nyugat irányban ívelődő felhőláncok árnyékai is felismerhetőek a felszínen. A kép nagymérertű változatának letöltése (NASA/NOAA/GSFC/Suomi NPP/VIIRS/Norman Kuring)

A kép nagy nagyítású változatain számtalan apró részlet figyelhető meg. A sekély partszakaszok - például a Mexikói-öböl egyes részein - világoskék árnyalatuk alapján azonosíthatóak, míg az amerikai kontinens területén a zöld szín az erdőségeket jelzi. A felhőzet alakja is jól követhető, és sokféle felhőtípus azonosítható a képen.

Növényzettel borított, zöld területek a kaliforniai partvidéken. A kép nagymérertű változatának letöltése (NASA/NOAA/GSFC/Suomi NPP/VIIRS/Norman Kuring)

A fényképet a NASA "Blue Marble 2012" névvel illette, az Apollo-17 híres, 1972-ben rögzített "Blue Marble" nevű képe nyomán. A fotó jelentősége, hogy az apró részletek mellett látványos színekben, egységében mutatja a Földet.

A Kaliforniai-félsziget déli része a legnagyobb felbontással. Érdemes megfigyelni, hogy a szárazföld területén néhol völgyek is azonosíthatóak, amelyeket folyók mélyítettek hosszú idő alatt a felszínbe. A kép nagymérertű változatának letöltése (NASA/NOAA/GSFC/Suomi NPP/VIIRS/Norman Kuring)

origo.hu/tudomány

Minimum-tevékenységhez közeledik a Nap - és mi nem fogjuk érezni a hatását

2012-01-26T09:21:00.004+01:00

Ugyan kevesebb (gyengébb) napsugárzás éri a Földet, de ez nem fogja érezhetően csökkenteni a globális felmelegedést a következő 90 évben. Az sem okozna jelentős lehűlést, ha visszatérne az eddig mért leggyengébb naptevékenység.

A brit meteorológiai intézet, a Met Office és a Readingi Egyetem közös kutatásának eredménye szerint 2100-ig mindössze 0,08 Celsius-fokkal lesz hűvösebb átlagosan a gyengülő napsugárzás miatt. A 20. század folyamán a naptevékenység elérte a maximumát, és újabb kutatások azt valószínűsítik, hogy ez a végéhez közeledik, vagy már vége is van. A Met Office és a Readingi Egyetem kutatói ebből kiindulva modellezték a naptevékenység várható alakulását a 21. században.

A számításokból az is kiderült, hogyha a naptevékenység elérné az eddig megfigyelt minimumszintre csökkenne, akkor a Földön a felszín átlaghőmérséklete 0,13 fokkal csökkenne. Ezt a szintet 1645 és 1715 között mérték, neve Maunder-minimum.

Ennek ismételt bekövetkezte kevéssé valószínű Mike Lockwood, a Readingi Egyetem napkutatója szerint, de egyszersmind az is, hogy a huszadik századi fokozott aktivitás folytatódjon. "A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a naptevékenység és a napsugárzás erőssége az 1820 körül mért Dalton-minimum szintjére esik vissza" - magyarázta.

"Kutatásunk azt bizonyítja, hogy a naptevékenység lanyhulása nem elég annak megakadályozására, hogy a globális átlaghőmérséklet 2 fokkal legyen nagyobb az ipari forradalom előtti időszakhoz képest" - mondta Gareth Jones, a Met Office klímakutatója. Az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt a kutatók túlnyomó többsége a 2 Celsius-fokos szint meghaladását tartja valószínűnek a 21. század végére, ami elkerülhetetlen klímaváltozáshoz vezethet.

Azaz, más szavakkal: a fosszilis energiahordozók elégetésével a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok (élen a szén-dioxiddal) már most látható módon felborították bolygónk évmilliárdos "éghajlatrendszerét", a Nap időnkénti csökkent tevékenységének hatásait nem fogjuk érezni. Egy kis önfegyelemmel lelassíthatnánk a folyamatot, és talán egyszer megoldást is találhatunk a problémára, de ehhez lépni kell. Nem holnap, nem jövő héten, hanem igenis ma, ha el akarjuk kerülni azt a kataklizmát, amiről Andreas Eschbach ír Összeomlás című regényében.

origo.hu/tudomány nyomán

Magyar lányról neveznek el egy műholdat

2012-01-25T09:40:00.003+01:00

Lisa lesz a neve az Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség Galileo elnevezésű műholdprogramja keretében majd felbocsátott 27 műhold egyikének, miután Kraaijvanger Lisa Viktória, a Fillér utcai általános iskola félig magyar, félig holland származású, tizenegy éves tanulója nyerte el az első helyezést az Európai Bizottság által kilenc és tizenegy év közötti gyerekeknek tavaly meghirdetett Galileo rajzpályázaton Magyarország esetében.

Az Európai Unió Házában kedden tartott eredményhirdetésen kiderült, hogy Magyarországról 781 pályamunka érkezett be.

A gyerekeknek egy olyan pályaművet kellett elkészíteniük, amely a világűrt vagy az űrrepülést mutatja be. A beküldött kép ábrázolhatta például a Földet más bolygókkal és műholdakkal együtt, vagy a Galileo műhold rakétáinak elindítását.

A magyar bíráló bizottság tagjai között volt Czene Attila, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkára mellett Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kar elnöke, Farkas Bertalan űrhajós és Süveges Gergő újságíró-műsorvezető.

Európa saját műholdas navigációs rendszert épít ki, melynek neve Galileo program. Ez lesz az unió első globális lefedettséget biztosító, polgári felügyelet alatt álló helymeghatározó rendszere. A program során legalább 27 műholdat lőnek fel a világűrbe, amelyek a Földtől több mint 20 ezer kilométer távolságra keringő rendszert fognak majd alkotni. A rajzversenyen mind a 27 EU-tagállamból kiválasztanak egy rajzot, amelynek alkotójáról a program keretében felbocsátandó 27 műhold egyikét nevezik el.

Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője az eredményhirdetéskor hangoztatta: több szempontból nagyon hasznos egy önálló, európai navigációs rendszer kiépítése. Egyrészt nagy gazdasági előnyökkel jár az uniónak. Másrészt a mindennapi életben is konkrét kézzel fogható előnyöket jelent. Az önálló helymeghatározó rendszer kialakítása pontosabb autós navigációt, biztonságosabb banki szolgáltatást, megbízhatóbb áramszolgáltatást, a közúti közlekedés hatékonyabb szervezését, valamint a kutató- és mentő akciók eredményesebb koordinálását segíti.

Az első magyar űrhajós Farkas Bertalan a rajzokról elmondta: „a zsűrinek nagyon nehéz dolga volt... Mind a 781 pályamunka méltán mutatja azt, hogy a magyar ifjúság nagyon érdeklődik az űrkutatás iránt."

Mi ezúton is gratulálunk!

forrás:

index.hu/tudomány

Időjárásjelentés: helyenként viharos protonzápor várható

2012-01-24T09:22:00.003+01:00

Január 23-án, magyar idő szerint hajnali 5 órakor hatalmas napkitörés zajlott le a Nap 1402-es számú napfoltcsoportja felett. Emiatt egy gyorsan mozgó anyagfelhő tart a Föld felé, amelynek érkezése kedden délután várható. Kedden reggel nagy energiájú protonok záporába került a Föld.

Friss információ, kedd, magyar idő szerint 8.12

A hétfői napkitörésből (lásd lent) származó nagy energiájú protonok jelenleg haladnak el a Föld mellett, jelentette a bolygónk környezetét is monitorozó amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration). A Spaceweather.com űridőjárási portál szerint lehetséges, hogy emiatt egyes műholdak számítógépei újraindítják magukat, illetve a földi rádiókommunikációban is problémák jelentkezhetnek, főleg a magasabb földrajzi szélességeken. Az alábbi filmet a SOHO napkutató űrszonda készítette. A Napot kitakarták a képen. A havazásra emlékeztető látvány a detektorba csapódó sok töltött részecske miatt jön létre.

A napkitörésnek a részecskéi karcokhoz hasonló vonalakat okoznak a SOHO űrszonda kamerájánál (NASA)

Korábbi információk

Január 23-án hajnalban, magyar idő szerint 4.59-kor az 1402-es jelű napfoltnál látványos robbanás történt. A bekövetkezett napfler (napkitörés) az osztályozási rendszer alapján M9-es kategóriájú volt, amely majdnem a legmagasabb (X) osztályba tartozik. Ez azt jelenti, hogy intenzív ultraibolya- és röntgensugárzás kapcsolódott hozzá, amely ionoszférikus zavarokat kelt a Föld felső légkörében.

A napkitörés az ultraibolya tartományban (Solar Dynamics Observatory, NASA)

A SOHO és a STEREO napkutató űrszondák megfigyelései alapján a robbanáshoz úgynevezett koronakitörés is kapcsolódott. Ennek keretében jelentős mennyiségű izzó plazma és gázanyag hagyta el csillagunkat, méghozzá nagyjából a Föld irányába. A Spaceweather.com űridőjárási portál legutóbbi információi szerint a viszonylag gyorsan, 2200 km/s sebességgel mozgó anyagfelhő kedden (január 24-én), magyar idő szerint 15 órakor éri el a Földet (plusz-mínusz 7 óra).

A napanyag érkezése geomágneses vihart okozhat. A rádiózavarok mellett látványos sarki fények is feltűnhetnek.

Sarki fény január 22-én Norvégiából. További képek a www.arcticphoto.no honlapon tekinthetők meg (Bjorn Jorgensen)

Néhány napja hasonló kitörés zajlott le a Napon. Ennek anyagfelhője az előrejelzéseknél valamivel később, január 22-én érte el bolygónkat, és a poláris területekről figyelve látványos sarki fényeket hozott létre. Az űridőjárás (tehát a Föld körüli mágneses tér állapotát) figyelő Goddard Space Weather Lab intézet bejelentése alapján az esemény során bolygónk mágneses védőburka érezhetően zsugorodott, és több geostacionárius pályán keringő műhold a magnetoszférán kívülre került, ahol a napszél szabadon bombázhatta őket - a napvihar miatti meghibásodásról egyelőre nem érkezett híradás.

A Fizika Napja Szegeden

Helyszín: Szegedi Tudományegyetem, Dóm tér 9. (fizikus épületszárny)
Időpont: 2012. január 28., szombat, 9-14 óra.

Az érdeklődők változatos előadásokon keresztül ismerkedhetnek meg a Szegeden zajló sokrétű fizikai kutató- és fejlesztőmunkával. A bemutatókkal, kipróbálható kísérletekkel és kvízjátékkal gazdagított programra az SZTE Dóm téri, felújításon átesett fizikus épületszárnyában kerül sor. Az egyetemi képzések iránt érdeklődőket a szervezők felvételi és tanulmányi információkkal is várják. A részletes program a rendezvény honlapján olvasható.

origo.hu/tudomány

Oroszország Európával és a NASA-val karöltve hozna létre Hold-bázist

2012-01-23T09:34:00.003+01:00

Az Orosz Űrügynökség az európai és az amerikai űrügynökséggel is egyeztet egy holdbázis megépítéséről - írta az orosz Rija Novoszty újság január 19-én.

Vlagyimir Popovkin, az Orosz Űrügynökség vezetője szerint a tartós emberi jelenlét a Holdon megoldható, és az számos előnnyel jár. Ezek között említette a sarki kráterek vízjégkészletét és a technológiai előrelépést, amelyet egy emberes holdbázis megvalósítása jelentene. Mindehhez persze komoly nemzetközi összefogás szükséges, ami nem lenne példátlan, hiszen az orosz, európai és amerikai űrügynökségek a Nemzetközi Űrállomás esetében tartósan együttműködnek.

Az elmúlt években az oroszok nem jeleskedtek a Hold kutatásában, míg amerikai, európai és távol-keleti szondák közül több is meglátogatta azt. A közeljövő orosz tervei között viszont továbbra is szerepel a Hold, Luna-Glob és Luna-Resource néven két űrszondát is küldenének a Holdhoz 2020-ig. A tervezett bázis ideális helyszín lehetne az emberek és robotok közötti kutatási együttműködés tesztelésére, aminek fontos szerepe lesz majd az emberes Mars-expedíció során.

Makett egy részben felfújható elemekből álló emberes holdbázisról (Bigelow Aerospace)

Az oroszok terve olyan szempontból is érdekes, hogy a NASA nemrég mondta le az emberes visszatérést a Holdra. Ha esetleg mégis megvalósulna az ötlet, az komoly előrelépés lehetne a tervezett emberes Mars-expedíció felé, nemcsak a technológiai fejlesztések, hanem a nemzetközi együttműködés terén is. A szakértők szerint ugyanis a Mars emberes meghódítása olyan nagy erőforrásokat és ráfordítást igényel, hogy nemzetközi összefogás szükséges hozzá.

origo.hu/tudomány

Hajszőnyegszövők az Írószövetségben

2012-01-20T11:37:00.003+01:00

Január 18-án az Írószövetségben kerekasztal-beszélgetésre került sor. A téma Andreas Eschbach Hajszőnyegszövők című regénye volt.

A beszélgetést a kötet fordítója, Varga Csaba kezdte. Előadásokat tartott S. Sárdi Margit, Antal József és Szélesi Sándor, ezután az est jellege átalakult: vitafórum-kerekasztal beszélgetés kezdődött a regényről, elsősorban irodalmi-kritikai szempontból elemezték.

Volt, aki úgy vélte, a regényt konkrétan jobb lenne novelláskötetnek hívni, míg mások a védelmükbe vették "regénységét".

A beszélgetés előtt S. Sárdi Margit kiosztotta a Magyar Scifitörténeti Társaság pályázatára érkezett győztesek díjait.

A sci-fi irodalommal foglalkozó előadássorozat következő állomásai:

2012. február 15.: Szovjet-orosz SF

2012. március 21.: Íróéletutak – A. C. Clarke. Három előadás húsz percben, majd kerekasztal.

2012. április: Az SF Szakosztály Sci-fi Napja – Többek között: Nyugatosok, 40 éves a Galaktika, Fordítói kerekasztal, Magreál, Interaktív játékok, MASFITT bemutatkozás, Zene és kiállítás

2012. május 16.: Az 50-es, 60-as évek magyar SF Irodalma.

2012. június 20.: Könyvbemutatók

Helyszín: Budapest, Bajza u. 18.
A belépés mindig díjtalan, mindenkit várnak!

Sötét anyagból álló galaxist találtak

2012-01-20T09:33:00.003+01:00

Amerikai és holland csillagászok egy olyan távoli, a teleszkópokkal nem látható törpegalaxist fedeztek fel, amely feltételezéseik szerint kizárólag sötét anyagból állhat. A felfedezésről a Nature-ben jelent meg tanulmány.

Gravitációs lencse segítségével találtak rá egy távoli törpegalaxisra, ami teleszkópokkal nem észlelhető. A gravitációs lencse a tér nagy tömegű objektumok által okozott elhajlítása, amely a közelében egyenes vonalban haladó fény terjedését is meggörbíti, így lencseként működik. A kutatók a hawaii Mauna Key vulkán tetején működő Keck-obszervatóriumban végezték el a megfigyeléseket, és a JVAS B1938 katalógusjelű masszív elliptikus galaxist használták gravitációs lencseként.

A most felfedezett galaxis tízmilliárd fényévnyire van tőlünk, és igen apró, 190 millió Nap-tömegű. Ez nagy számnak tűnhet, ám egy tipikus csillagváros tömege több tízmilliárd Napénak felel meg.

"Ez a legalacsonyabb tömegű galaxis, amelyet ilyen nagy távolságban észleltünk" - hangsúlyozta Mathew Auger, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.

A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk. Az univerzum tömegének csupán 4,6 százalékát alkotja a megfigyelhető anyag, 23 százalék a sötét anyag aránya, és 72 százalék a sötét energia.

index.hu/tudomány

Újrafotózzák az egyik leghíresebb asztrofotó tágyát, a Teremtés Oszlopait

2012-01-19T09:32:00.005+01:00

A Hubble űrtávcső 1995-ös felvétele, amely az optikai tartományban mutatja a gázanyagban lévő hűvösebb, átlátszatlan felhőket. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, ESA, STScI)

A látható fény után az infravörös tartományban is megcsodálhatjuk a Sas-ködöt. Ez az aktív csillagkeletkezési régió a Hubble űrtávcső 1995-ös felvételével vált ismertté, és sokan a 20. század leghíresebb asztrofotójának tartják. Most az eddig átlátszatlan, sötét felhők belsejébe pillanthatunk be.

A Sas-köd (katalógusszáma alapján M16, avagy NGC 6611) egy látványos emissziós (sugárzást kibocsátó) csillagközi felhőkomplexum, amelyet a benne lévő fiatal, nagytömegű égitestek késztetnek intenzív sugárzásra. Az objektumról a Hubble űrtávcsővel 1995-ben készített felvétel bejárta a világsajtót, amelyen látványosan rajzolódtak ki a csillagközi anyag sűrűbb felhői. A "Teremtés Oszlopainak" vagy "Isten Kezének" is nevezett elnyúlt alakzatokban jelenleg is új égitestek születnek.

Míg az optikai tartományban a születő csillagokat övező sűrű régiókon nem sikerült átlátni, addig ez a Herschel űrtávcső új infravörös felvételeivel jobban megoldható. Az infravörös megfigyeléssel párhuzamosan a röntgentartományban is készültek új mérések az objektumról, a Föld körül keringő XMM-Newton röntgentávcsővel.

A Sas-köd a Herschel űrtávcső infravörös és az XMM-Newton röntgenfelvételén. A kép elemzése alapján jobban megismerhető, miként hatnak kölcsön a forró csillagok a közelükben lévő hideg, néhol az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékletű gázanyaggal. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA/Herschel/PACS/SPIRE/Hill, Motte, HOBYS Key Programme Consortium; ESA/XMM-Newton/EPIC/XMM-Newton-SOC/Boulanger)

A röntgenképeken a legforróbb csillagok feltűnőek, ezek energiakibocsátása felel a ködösség látványos megjelenéséért.

Eltérő hullámhossztartományokban készült felvételek a ködösségről. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA/Herschel/PACS/SPIRE/Hill, Motte, HOBYS Key Programme Consortium; ESA/XMM-Newton/EPIC/XMM-Newton-SOC/Boulanger)

A VLT távcsőrendszer 8,2 méter átmérőjű Antu teleszkópjával is megörökítették az objektumot a közeli infravörös tartományban. A megfigyelés rámutatott, hogy a régióban vizsgált 73 apró és sűrű gázos anyagcsomó közül 11 belsejében születő csillag foglal helyet.

Földi közeli infravörös felvétel, amelyen felismerhető, hogy a sűrű oszlopok felső részében fiatal csillagok találhatóak. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO)

origo.hu/tudomany